MATYÓFÖLDI FOLKLÓRFESZTIVÁL

Augusztus első hétvégéjén 1. és 3. között újra itt a mezőkövesdiek és az idelátogatók egyik legkedveltebb kulturális eseménye. A Matyóföldi Folklórfesztivál három napon át látványos néptáncműsorok, koncertek, táncházak, kézműves bemutatók és finom falatok kínálatával várja az érdeklődőket!

HUNGARIKUM

A Matyó népművészet újabb elismerése, hogy 2013-tól a Hungarikumok Gyűjteményében szerepel. Büszkék vagyunk őseinkre és a kultúrát tovább éltetőkre egyaránt!

SZÁZRÓZSÁS KIÁLLÍTÁS

Gyönyörű anyag érkezett az egyesületünk által három évenként meghirdetésre kerülő Százrózsás Hímzőpályázatra. A legkiválóbb alkotások kiállításra kerülnek a Matyó Múzeumban. Kiállításmegnyitó: 2014. június 20-án 11 órakor. A tárlat látogatható ez év szeptember végéig.

TÁNCOSAINK TÖRÖKORSZÁGBAN

A Matyó Néptáncegyüttes lázasan készül a törökországi Bursa városban július közepén megrendezésre kerülő 10 napos Nemzetközi Folklórfesztiválra. Szép élményeket és sok sikert kívánunk nekik a minden bizonnyal izzasztó fellépésekhez!

Matyó hímzés

 

„Egyben kultúrfölényünk van minden európai nép fölött: népművészetünkben.”  írta Dr. Viski Károly, a jeles néprajzkutató.

 
  

Különösen igaz ez a megállapítás, ha a magyar nyelvterület rendkívül gazdag hímzőhagyományát tekintjük, melynek ország-világ előtt talán legismertebb gyöngyszeme a matyó hímzés.

Hogyan is született meg ez a gyönyörű hímzőkultúra?

Egyszer egy matyó legényt elrabolt az ördög. A fiú kedvese sokat rimánkodott, hogy adja vissza neki, mire az ördög azt mondta: Akkor kapod vissza a szerelemedet, ha elém hozod  kötényedben a nyár  legszebb virágait! Bajban volt a lány, hiszen télvíz idején jártak. Ám végül is kitalálta, hogyan teljesítheti az ördög kívánságát. Ráhímezte kötényére a kert gyönyörű rózsáit és azt vitte cserébe a párjáért. Így szól a legenda.

A matyó hímzés hozzávetőlegesen 200 éves múltra tekint vissza, legkorábbról a magasra felvetett ágyak díszlepedői maradtak fenn. Az országosan  is elterjedt fehér, vagdalásos vásznakat a XIX. század utolsó harmadában Mezőkövesden  a piros-kék fonallal, az ún. cipés-madaras mintával kivarrt lepedők  váltják fel.

A  virágtöves, laza szerkezeteket a XIX. század  utolsó évtizedeiben erősen naturalisztikus ábrázolási mód váltja fel: egyre többféle motívumot hímeznek ki az asszonyok, köztük a pünkösdi rózsát, amely matyó rózsaként vált  a legismertebb és legjellegzetesebb mezőkövesdi motívummá. A csodálatos hímzések azonban nemcsak a varrókat, hanem a minták előrajzolóit, az „íróasszonyokat” is dicséri. Sokan közülük, köztük a talán legismertebb és legsikeresebb Kisjankó Bori (Gáspár Mártonné 1876-1954, született Molnár Borbála) is  szűcs családból származtak, ahol hagyományosan a férfiak keze alatt születtek meg a dúsan hímzett bőr ruhadarabok, ködmönök, subák.

Nem véletlen tehát, hogy az új stílusú vászonhímzések szín,- és formavilága a Mezőkövesden igen nagy gazdagságot felmutató szűcshímzések ornamentikájából táplálkozik. Az 1900-as évek elején a  különböző rózsáknak, tulipánoknak, bimbóknak már  se szeri, se száma. A színek használatában a piros mindvégig megőrzi dominanciáját, mellette azonban egyre nagyobb szerepet kapnak  a zöld,k, sárga, lila, rózsaszín árnyalatai.  Maga a hímzés egyre nagyobb felületeket hódít meg a lakás textiljein éppúgy, mint a viselet darabjain, sokszor nélkülözve a mintaegységek szimmetrikus ismétlődését, a rendelkezésre álló teret szabadon kitöltve. A matt pamutfonalat élénk selymek és erőteljes  színű gyapjúfonalak váltják fel.

Az 1900-as évek első évtizedeiben éri el csúcsát a mezőkövesdi asszonyok  díszítő kedve, ekkor születnek talán a legszebb textilek.

A magyar férfiviseletek legkülönlegesebb darabjai, a  jellegzetesen bő ujjú „lobogós ingek” kezdetben visszafogott fehér lyukhímzéssel készülnek. Ezt később széles, tarka hímzés és a jellegzetes mezőkövesdi cipós horgolás váltja fel. A viselet másik impozáns része a fekete alapra dúsan hímzett, réz sújtással („ragyogóval”) és selyemrojttal gazdagon díszített hosszú kötény, a „surc”, melyet a férfiak és a nők, akárcsak a gyerekek egyaránt hordtak. Szinte minden darabnak más a mintája. Hol geometrikus „bossókával”, hol finom és aprólékos szűcsrózsával, hol tenyérnyi surcrózsával hímezték, de mind egy-egy remeke a magyar népművészetnek.

A női viselet formájában igen különbözik az országszerte általánosnak mondható sokszoknyás-ingvállas paraszti viseletektől. A bokáig érő harang alakú szoknya, a felsőtest karcsúságát hangsúlyozó testhezálló „litya” pompás alakot kölcsönöz viselőjének. A már említett kötények nemes alapanyagokból készültek, dúsan díszítettek. A színek, díszítmények s nem utolsósorban a változatos formájú főkötők egyértelműen tükrözték viselője életkorát, családi állapotát, ugyanakkor leplezték a társadalmi különbségeket. A „hadd korogjon, csak ragyogjon” kifejezés nem kívülről jövő parancsként, hanem belső késztetésként szolgálta  a matyók alkotókedvét,  élni akarását. A pompás hímzések és az ezeket hordozó, a parasztviseletektől eleganciájával jól elkülönülő mezőkövesdi népviselet korán az érdeklődés középpontjába került.

Az 1885-ös Országos Háziipari Kiállítás, az 1896-ban  a Millennium tiszteletére felépített néprajzi falu, az 1911-ben az operaházi Izabella-bálon mágnás szereplők által előadott Matyó lakodalmas táncjáték, az 1908-as torinói világkiállítás, hogy csak néhányat említsünk a matyó népművészet sikeres bemutatkozásai közül. Megjelent a hímzés a főúri-polgári szalonokban, híres divattervezők népies stílusú kollekcióin, címlapokon és képeslapokon, s eljutott az Óperenciás tengeren  túlra is. Ám ez a népszerűség védtelenné, a gazdasági haszon reménye pedig kiszolgáltatottá  tette.  A matyó hímzés  mégis az ország védjegyévé vált, s bár néhányan fanyalogtak (és fanyalognak ma is) „czifrasága” miatt, elvitathatatlan érdemei vannak a magyar kultúra és népművészet világszerte ismertté és elismertté tételében.

A II. világháború és az azt követő társadalmi-politikai változások  megállíthatatlanul vonták maguk után a kivetkőzést, a hímzések saját használatra történő készítésének megszűnését. Egy másik folyamat azonban életre hívta a háziipari szövetkezeteket, köztük a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezetet, mely a tárgyalkotó népművészet értékmegőrző és fejlesztő színtere volt évtizedeken át.

Ma Mezőkövesden a Matyó Népművészeti Egyesület tagjai végzik ezt az értékmentő és teremtő tevékenységet. Nekik   is köszönhetően még mindig élő a népművészet. Kiváló alkotók élnek és dolgoznak itt, az újonnan készülő népi iparművészeti alkotások, legyen szó hímzésről vagy akár festett ládáról az eredetiség talajára építkezve, mégis valamiféle korszerűséggel átitatva hirdetik ma is a matyó, s reprezentáns szerepénél fogva az egész magyar népművészet egyedülálló szépségét és páratlan gazdagságát.

 

Az utódok két országos szintű alkotó pályázat megrendezésével inspirálják a szakmabelieket magas színvonalú hímzett textilek készítésére. Három évente kerül kiírásra (legközelebb 2013-ban)  a Kisjankó Bori Hímzőpályázat, ezt követő évben pedig a Százrózsás Hímzőpályázat.

 

Egyesületünk a Borsóka Hímzőkör létrehozásával, működtetésével járul hozzá a gazdag helyi hímző hagyományok életben tartásához. A kör tagjai kiváló eredményeket értek már el országos pályázatokon is.

A 2002-ben  alakult Borsóka Hímzőkör  legfontosabb tevékenysége a matyó hímzés gazdag hagyományainak ápolása. Teszi ezt Mezőkövesden egyedüli alkotó közösségként, az eredetiség és a szakma iránti elkötelezettséggel.

Mezőkövesd hagyományai mellett a hímzőkör szívesen ismerkedik meg más tájegységek textil kultúrájával is. A csoport tagjai a színek, minták, technikák elsajátítása során olyan új népi iparművészeti darabokat készítenek, melyek a mai öltözködési és lakáskultúrához alkalmazkodva, hitelesen folytatják az évszázados tradíciókat.  A  hímzőkör vezetőjének tervei és instrukciói által  elkészült pályázati alkotások az utóbbi években  nagy sikerrel szerepeltek a Kisjankó Bori  Országos Hímzőpályázaton, a Százrózsás Hímzőpályázaton, valamint népművészeti kiállításokon.

Szeretettel várjuk tagjaink közé mindazokat, akik szeretik a népi hímzéseket és szívesen csatlakoznak egy jó hangulatú, alkotókedvű közösséghez.

A foglalkozások időpontja: minden páratlan hét hétfőjén 15-18 óráig

 

Szakkör vezető: Zeleiné Pap Bernadett hímző szakoktató, népi iparművész, csipkekészítő

 

A hímzőkör tagjai:

Doba Elekné, Farkas Gáspárné, Jacsó Jánosné, Kókáné Pásztor Éva, Kovács Gáspárné, Kovácsné Bulyáki Margit, Lukácsné Lengyel Erzsébet, Marton Jánosné, Pap Jánosné, Rajna Mártonné, Tóth Józsefné, Urbánné Farkas Gabriella, Zelei Miklósné

 

 

 

 
  

 

A 2011. évi Százrózsás Hímzőpályázat díjazottjai:

 

I. díj

Zeleiné Pap Bernadett népi iparművész, tervező-kivitelező Mezőkövesd

II. díj

Barankai Miklósné tervező-kivitelező Tard

III. díj

Tóth Aranka népi iparművész tervező-kivitelező Hajdúszoboszló

II. díj

Fischer Józsefné népi iparművész kivitelező Gyöngyös

Kivitelezők: Fischer Józsefné, Verebélyi Balázs

II. díj

Radácsi Piroska Népművészet Mestere tervező Hajdúszoboszló

Kivitelezők: Radácsi Piroska, Andrási Károlyné, Diószegi Istvánné, Balogh Mihályné, Sóvári Józsefné, Ács Tiborné

III. díj

Dr. Ditrói Zoltánné tervező-kivitelező Győr

Különdíjak:

Kincses Ágnes népi iparművész tervező-kivitelező Komló

Lórántffy Zsuzsanna Hímzőműhely (Koscsó Istvánné tervező, kivitelezők: Koscsó Istvánné, Mátyás Péterné, Vályi Andrásné, Fekésházi Erzsébet, Major Jánosné, Sztankóné Németh Anna, Hajdú Istvánné, Gondáné Tarr Katalin) Sárospatak

Szabó Józsefné Népművészet Mestere Mezőkövesd

Zuberec Vera Újvidék

Parragi Ágnes és Domján Zsuzsa Zalaegerszeg

Dr. Doba Istvánné Zalaegerszeg

Rozmaring Hímző Szakkör (Dr. Illés Károlyné tervező, kivitelezők: Bogárné Szőke Erika, Lukoviczki Györgyné, Monostori Györgyné, Simity Veronika) Békéscsaba

Marton Jánosné és Tóth Antalné Bükkábrány

Borsóka Hímzőkör (Zeleiné Pap Bernadett tervező, kivitelezők: Pap Jánosné, Rajna Mártonné, Kovács Gáspárné, Kovácsné Bulyáki Margit) Mezőkövesd

 

A pályázat kiírójaként gratulálunk a kiváló alkotások tervezőinek, kivitelezőinek!